"Csak te tudod magadat felébreszteni, és csak te tudod magadat boldoggá tenni." - interjú Jeszenszky Istvánnal

Istvánhoz vezető utam egy óra séta volt az erdő szélén, Monostorapátin át Szentbékkálláig a kék jelzésen. Letörölhetetlen mosollyal az arcomon csodáltam a tájat. Vége a felfelé vezető turistaútnak, én pedig beleütközöm egy óriás, fából faragott kapuba. Végre megérkeztem.

"Vagyok a gyógyító és a gyógyszer. Vagyok minden lény ápolója, mindaddig, míg mind meg nem gyógyulunk. Ez az én szolgálatom. Élni és élni hagyni. Adj esélyt az életnek! Minden lény örömre, szeretetre, szerelemre született. Adj esélyt nekik, hogy éljék az életüket. Tiszteld az életet! Tiszteld minden lény életét! Ahogy a Te életedet is ajándékba kaptad. Így van, így, forog a kerék. Így van, így, forog a kerék. Így van, így, forog a kerék." - kezdi István, miközben tamburán játszik.

Hogyan tudsz mindig ennyit adni másoknak?

Ha az erdőben élsz, akkor ez az eredő erő, a fák, a növények, és minden létező téged szeret, veled él. Együtt élünk ebben a gyönyörű térben, ebben a szerelem, szeretet térben. Kifogyhatatlan életerőt sugároznak. Ez az életerő árad végtelen időkön keresztül és ebben az áradásban vagy te. Ebben a szerelmes áradásban. Tűz, víz, levegő, föld harmóniájában. Szerelemben. Ebből meríted az életerőt. És aki belép ebbe a házba, vagy ebbe a térbe egy külső világból, ő igazából azért jön, hogy megtapasztalja ezt a csodálatos állapotot, hogy visszatérjen az egybe. Van egy nagyon jó szavunk nekünk magyaroknak: mindegy. Mind-egy. Bármit teszel, eggyé válsz vele. Ez folyamatosan árad az emberben, s főleg akkor igazán, amikor megtisztítod a szívedet. Megtisztítod a lelkedet attól a sok fájdalomtól, amit megkaptál, megörököltél, akár tanítóktól, vagy olyan emberektől, akik nagyon szeretnek, és szerették volna valahogy a hasonló lélekképükre formálni a te életedet is. Ez a sok-sok félelem azért ott van és az emberek átadják a másiknak. De döntés kérdése ez az állapot. Eldöntheted, hogy kilépsz, abból az ítélkező, mindennapos elméből, megbékíted az elmédet, megbarátkozol vele. Például amikor benne vagy egy hangban és énekelsz, akkor a gondolkodás, a rengeteg elmeáramlat elcsitul, és egy szépséges, nagy, üres térben érzed magad és ez az üres tér tele van virágokkal, tehát szépséggel. Tele van örömmel, szeretettel, és ez folyamatosan árad az emberben. De előtte el kell jutni a kapuhoz és ott a sárkányt, vagy is az elmét, ami őrzi a kaput, meg kell békíteni, vagy néha még le is kell vágni a fejét. De egyet meg kell hagyni, ahogy a mesékben van, hogy mondja el a titkot, hogy hogyan tudsz belépni az aranykapun? Az aranykapu a szív kapuja, a szív szent tere, ahol a misztikusok a szeretetteljes létezést árasztják.

És amikor elhagyod ezt a házat, ezt a vidéket, és bemész a városba?

Az ugyan úgy benned van.

De sokkal több olyan inger ér ott, ami viszont nem ilyen kellemes, mint itt...

Boldogan adom vissza azt, amit ők szeretettel vagy akarattal elvesznek. Akkor ezt már tudod kezelni. Tudod mi a tiéd, tudod mi az övék. És csak azt mondod: vigyed! Szembe jön bármi: csak mosolyogsz rajta. Hmm... Köszönöm a tanítást! Mondod ilyenkor. Igen, ismerjük ezt az elmejátékot, de tudod már kezelni, észreveszed. Nem jön a harag, vagy az akaratlan késztetés, hogy: "na, majd én megmutatom. Ha ő is, akkor én is." Tudod kezelni az elmédet, tudod, hogy mit fog tenni. Bármilyen helyen meg tudod teremteni ezt az ima állapotot, ezt a belső ima állapotot függetlenül vallásoktól. Létre tudod hozni ezt a szent teret, ezt az isteni rendezést. Meg létre is hozza az Isten benned, ha engeded, hogy áramoljon. Legfontosabb, hogy engedd, hogy áramoljon! Engedd, hogy a szívedbe létezzen. És amikor valaki erre az útra lép, akkor az első, hogy megbocsássunk. Magunknak is, és másoknak is. De ez ugye soha nem könnyű, a sok-sok fájdalmat elrendezni, hogy utána a szív kinyíljon és egy teljesen új, üres térből befogadja az örömöt, a bolodgságot, az egyensúlyt. Egy út van, egy egész van, egy felébredés van mindenkiben. Ha nem ébredsz fel, én se tudok teljesen felébredni. Ha te nem tudsz elfogadni, én sem tudok teljesen elfogadni. Mondtam nemrég egy csoportnak: mindenki együtt kell, hogy ezt elérje, és aki egy kicsit gyengébb, azt emeljük fel. "Ébreszd fel a szerelmemet, ébreszd fel a szerelmedet. Ébreszd fel a szerelmet benned és bennem. Gyógyítsd meg a szerelmem, és gyógyítsd meg a szerelmed. Gyógyítsd meg a szerelmet benned és bennem." Így szól legújabb dalom is...

Ha sok-sok fájdalmat kaptunk, akkor van úgy, hogy haragosak vagyunk a fájdalmunkért. De igazából ezek fognak fölemelni. A fájdalom a legnagyobb tanítónk. Ha ezen át tudsz jutni és megérted ennek az összefüggését, megérted ki az aki benned fáj, ki az aki benned haragszik. Az iskolákban nem tanítják a fájdalmat és a haragot. Azt tanítják, hogy hogyan ülj 8 órát az iskolapadban, és tanulj meg olyan dolgokat, amikhez semmi közünk vagy szükségünk. Amire nagyon nagy szükségünk van, hogy szeressük, elfogadjuk és segítsük egymást.

Amikor járod a világot mit látsz, elindult egy gyógyuló folyamat?

Igen, csak máshogy. A régi rend, rendszer mára felborult. Például őseink az úgynevezett "szer" építkezéssel rendezték maguk köré a teret. Mindenkinek volt egy hektárja és szerelve, vagy is rendezve volt minden. Más volt a településszerkezet. Volt elég tere az életnek, és a szeretetnek. Most ezt a rendezést a megborult elme felborítja. Nincs megelégedve azzal az anyagival, amit megkapott, még többet akar. Megjelenik a felhalmozó, a birtokló, a ragaszkodó, az irányító elme. De amikor elcsitul, megbékél, a tudatosság irányába kezd haladni, akkor rádöbben, hogy egy nagyon szépséges egésszé alakul az élete. Mindenki tanul ezekből az elmjátékokból. És egy idő után, amikor a fény kigyullad a szívekben, ez az isteni fény, a tudatosság, akkor az nem csak egy emberben gyullad fel, hanem sok-sok ezerben és millióban. Mexikótól Vietnámig mindenki ugyanazzal a problémával küzd. Mindenki fáj, mindenkinek meg van ez a fájdalomtest energiája, mindenkinek meg van ez a megbolondult majom elméje.

Te milyen folyamatokon át győzted le a sárkányodat?

Amikor ebben az életmódban élsz, akkor minden pillanatban ott él benned, minden pillanatban kicsit jobban meg tudod fogni, minden pillanatban el tudod kapni ezt az érzést. Folyamatosan fejlődik. Benned, bennem. Folyamatosan rálátsz ezekre a játékokra. Az elme a múltból táplálkozik, és azzal játszik és kényelmesen behozza a jelenbe. Ami valamikor praktikus, valamikor megmérgezi a jelent, valamikor teljesen fölborítja és nagyon résen kell lenni, hogy mi az a múltbéli, jövőrendezés, ami igazából erre a pillanatra illik, mert általában a jelen pillanatnak mindig meg van a jelennek megfelelő gyógyszere, segítsége, vagy rendezése, ami a szívbol jön és az meg is születik abban a pillanatban. Nem kell, hogy behozza az elme a múltat, nem kell, hogy foglalkozzon a jövővel. Szoktam kérdezni: és most? Most hogy vagy? Most milyen gondod van? Mi az a probléma, ami miatt nem tudsz kinyílni? "Háááát." Igen? Most! Nem holnap. Nem tegnap. "Hát még tanulnom kell, még sokat kell gyakorolnom, hogy olyan legyek mint te." Mint én? Te magad vagy a szépsége az isteni teremtésnek. Az csak te vagy. És csak te tudod magadat felébreszteni, és csak te tudod magadat boldoggá tenni. Azzal, hogy gyakorolsz, azzal, hogy figyelsz, azzal, hogy tudsz örülni újra.

És mi erre a válasza az emberek többségének? Rájönnek, hogy saját magukat tudják meggyógyítani?

Igazából mindenki rájön erre egyszer, csak az a kérdés mennyi kört ír le. Megy egyenesen a tudatosság felé, vagy még megkerüli kétszer, háromszor. Nekünk magyaroknak pedig van egy elég komoly beavatásunk, a jobb agyféltekés nyelvünk. A csodálatos kultúránk, sok, szép néprajzi énekünk, művészetekünk, amik itt ebben a Kárpát-medencében születtek. Egy ilyen szülő, anyaméhnek képzelem ezt az egész Kárpát-medencét. Aki ide születik, az nem hiába ide születik. Komoly feladattal kerülnek ezek az emeberek ide. Olyan erőterek, olyan csodálatos vizek, hegyek, ételek, italok vannak itt. Minden olyan táplálás megvan, hogy igazából nem kell erőt kifejteni érte. Csak hagyni áramolni, áradni. Nem kell elmenni 8 órát dolgozni, és robotolni, rabszolgázni egy cégnél, akkor is eltart ez a természet téged. Eltart az a szeretet és szerelem, ami felébreszti az embereket. Ha nekem sok van, akkor gyere és megetetlek itt. Annyi étel van az országban, hogy a felét kidobjuk a túlfogyasztásunk, a pazarlásunk miatt. "Ébredj fel gyönyörű népem!" (István dala: https://m.youtube.com/watch?v=ybWqkvq3EKA)

Az elvonulás és a csend az megérinti az embert mindig. Az teljesen mindegy, hogy Szentbékkálla vagy Budapest. De a természet valahol nagyon-nagyon fontos. Itt van egy olyan erős természet, ami békés, és sok, szép energiát ad. Annak aki türelmes, és le tud ide ülni, és figyelni. Na, de bárhol figyelhetsz. Nekem volt olyan, hogy leültem egy utcára, az utcasarkon egy székre egy hangszerrel és figyeltem. És néztem az embereket és figyeltem, hogy mit szólnak a dalaimhoz. Nagyon sokat utcazenéltem. A legnagyobb varázslás pedig, amikor kint vagy egy ilyen helyen, a szabadban. Itt is Téged figyel mindenki. Azt hiszed a diófa nem beszélget? Vagy a virágok itt csendben vannak? Itt mindenki énekel. Minden növény, minden fa. És neked énekelnek. Itt megtapasztalhatod, ahogy születnek és átalakulnak az élőlények. Látsz millióféle halált. Megjelenik, kicsit él, és már nincs. Csodálatos, átalakító, varázsló erő az, amikor a természetben kint vagy. Kitágul a tudat. Nem kell hozzá különböző tudatmódosító szereket alkalmazni, csak nézed és csak mosolyogsz. És ebben az állapotban, ebbe a gyönyörű kis csatornába küldik a gyógyító hangokat is. Például az én dalaimat, most már évtizedek óta úgy kapom, hogy leküldik és én csak eléneklem az embereknek. A környezet, a fák, a madarak éneke, minden, ami itt körülvesz, az által jutnak el a dalok mindenkihez, az formálja őket.

Kérdezték tőlem mit csinálok ma délután és elmeséltem nekik, hogy Jeszenszky Istvánhoz megyek, ami igazán régi vágyam. Illetve az is, hogy ezt a szentbékkállai házat láthassam, mert eddig csak az Instagramon képekről és videókról láttam. Ezt kérdezték vissza: spirituális előadó és fent van az Instagramon? Nem ellentmondás? Én pedig azt kérdezném, hogy ők miért gondolják azt, hogy te nem vagy benne az anyagban? Itt élsz mellettünk ezen a bolygón 2018-ban.. 

Tökéletesen benne vagyok az anyagban. Enni és inni is szoktam. De egész egyszerűen nincs helyettem, aki ezt megcsinálja. De még nem is szeretnék egy olyan embert, aki majd fölrakja, amit ő érez rólam... Történt egy szép koncert, meg egy szép egység, együttlét, ott készülnek képek, amiket aztán átküldenek nekem. Nem is az én saját képeimet osztom meg, hanem azoknak az embereknek a képeit, akik átélték.

Ez az egész Facebook, meg Instagram igazából egy nagy illúzió. Szagtalan, íztelen, steril. Nem vagy ott, és még is elképzeled, hogy ott vagy. Elmondod a véleményedet, mert otthon annyira magányos és szomorú vagy, hogy így próbálod kitölteni a szíved, így próbálsz kapcsolódni. Ez a negatív oldala. De itt van ez a modern világ, amibe beleszülettünk. Én 15 éve nem nagyon voltam és most sem vagyok a médiában. Ülhetnék olyan műsorokban, amiket akár milliók látnak. Meg lehetne egy manager csapatom, aki visz. De én nem kérem sem az ügyeletes médiát, sem az ügyeletes managert. És még is jönnek emberek, akik azt mondják: húú, gyere el Erdélybe, és nyisd meg a fesztivált. Aztán szeptemberben Argentínában is lesz egy koncertem. De volt már, hogy Vietnámban 2000 méter magasan egy templomban filmet vettünk fel, és odajött egy ifjú pár azzal, hogy ez mennyire csodálatos, és eljönnék-e az esküvőjükre, meg különben is mennyire hasonlítok Jézusra.

Sokan mondják?

14 éves koromban megállított egy idős néni a mise után: tudja fiatalember, maga hasonlít Jézusra. Elmentem Indiába, az asztrológus is mondta: magának 9 gyertyát meg kell gyújtani Máriának. Elmentem egy másikhoz, 1000 kilométerrel arrébb, az ugyan úgy kirakta a varázslást, mondta: 9 gyertya Máriának. Mária a védőszentem. Nem Krisna, nem Buddha. Ezt Mexikótól, Indiáig mondják mindig, hogy ott van a jézusi energia bennem. Az a szeretetteljes lélekjelenlét, ami egy sokadik reinkarnációja Jézusnak.

És Te hogy érzed?

Ahová elmegyek ott átérzik az emberek ezt a tiszta közvetítést. Ez önmagában szép. 

Azt látom, hogy egyre több ember ébred fel, és egyre több ember akar őszintén élni. Inkább ez a fontos, hogy őszinte legyél. Őszintén benne akarok lenni az életemben. És amit teszek, azért én vállalom a felelősséget, legyen az bármi is. Itt elkezdődik az a szabadság, amiről álmodoznak, vagy beszélgetnek. Szabad akarsz lenni. Jó, rendben. De akkor nem az anyád, nem az apád, nem a feleséged, nem a férjed fog boldoggá tenni, és nem ő vállalja a felelősséget. Te vállalod a felelősséget a tetteidért, szavaidért. Itt elkezdődik egy különleges isteni kapcsolat.

Nekünk arra van szükségünk, hogy egy teljes, egész legyen a szívében mindenki. Jelenleg a szívünk millió apró darabra van törve, és erre nekünk nincs szükségünk. Ki kell tölteni a köztes teret, hogy felébredjél? Igazából arra van szükséged, hogy szeressenek, tehát akkor szeressél. Tiszteljenek, akkor tisztelj! Hited legyen, akkor hiteles legyél! Ilyen egyszerű. Na, akkor kezd el gyakorolni! Most beszélgettünk róla. De mit kell csinálni? Légy türelmes, és figyelj, és hívd be magadhoz ezt az isteni rendezést. "Hát, de ide kell fussak, oda kell fussak." Azok az elmajátékaid. De amikor leülsz, csak egy percre, csak egy percre és figyelsz... Mióta is tamburázom? 

Úgy 40 perce...

Nem is biztos, hogy én csinálom... Rádöbbensz egy idő után, hogy valaki tanít. Valaki, valami itt engem vezet. Hagyjam már vezetni! És akkor nem fáj semmi, és nem is fáradok el. Hanem nagyon finoman benne vagyok ebben az áramlásban, amiről az elején is beszélgettünk. 

Beszéljünk a jógáról is kicsit! A jógának vannak erősebb és kezdőbb ágai. Az ashtanga, amit olyan sokan gyakorolunk pont egészen erőteljes...

Igen, az ashtanga férfias, harcos. Ha most ez a fontos az életedben, akkor éld meg ezt. Egy idő után rá kell döbbeni, hogy meg van a férfi és a nő helye is a világegyetemben és a természetben is. Kinek van földelése, kinek nincs. Amit épp az adott időszak megkíván, azt kell erősíteni. Ha az anyai ösztönöket akarja erősíteni valaki, akkor azt, akkor kapcsolódjon a Földanyácskával. De szerintem ne erősítsen feleslegesen férfi energiákat egy nő. Miért van szüksége rá, hogy harcoljon, hogy kemény legyen? Lehetne mondjuk inkább a szeretet, a szerelem, az együttérzés jógáját erősíteni.

De például egy szüléshez is órási energia és erő szükséges...

Az energia az mindig ott van, az a kérdés, hogy hogyan hívod be. Ami fontos, hogy neked mire van épp szükséged. A nő válassza az érzékenységet, válassza a szoknya, a kör energiáját. A férfi az a kocka, harcol, elfogja, stb. Ő ilyen. De mind a kettőben legyen benne az őszinteség. 

Szerinted hogyan érdemes a jógát gyakorolni?

Először is fontos tisztázni, hogy hová születtünk? Ha a Kárpát-medencébe születtünk, ahol négy évszak van, akkor ennek megfelelően érdemes gyakorolni. Nagyon fontos lenne ez a jógásoknak. De tudják is ezt szerintem, vagy legalább is a Mesterek tudják. Négy évszakos országban, legyen négy évszakos jóga. Lehet jógázni, csak tudjam azt, hogy mit kell csinálnom télen, és mit nyáron. De a lelkiség és a szeretet nélkül ezt sem lehet. Ami most megy például Kaliforniában... Kirakom az egómat előre, megveszem hozzá a több száz dolláros ruhákat, és több ezer dolláros tanári képzést és utána 1-2 hónap múlva már kezdenek tanítani. Miért? Nincs türelmed egy Mester mellé leülni legalább egy évet? Csak egyet! Hogy együtt lélegezzetek, együtt mozogjatok. 

Én kimentem 1990-ben a Mesteremhez. A Mesterem azt kérte: na, énekelj egy dalt. Énekeltem. Fogd meg ezt a hagszert, tamburát. Megfogtam. Játsz! Játszottam. És most figyelj! Most egy évig figyelj! 2 évig figyeltem, 3 évig figyeltem, 4 évig figyeltem, 5 évig... Szerettem, imádtam, alázattal, együttérzéssel. 10 év után hazajöttem, és akkor kezdtem el megosztani ezeket a szép tanításokat. Főleg a zenében. Mert nem úgy zenélünk, hogy halmozunk föl mindent, amit elvettünk, hanem mind ezt a szívünkből szétosztjuk. Ezeket a gyönyörű hangokat. 

Legyen türelmed, magadhoz és a gyakorlásodhoz. Itt egy egész más világ van most. Most arról szól minden, hogy hogyan tudod eladni az indiai jógát itt Európában. És eltudod adni, mert nagyon ügyes üzletember vagy. De úgy kellene eladni, hogy ne okozzon fájdalmat, problémát, sérülést senkinek. A hitelesség fontos. Gyakorolj, menj vissza újra a Mesteredhez, aki lehet azt mondja: na, akkor még egy kicsikét gyakorolj és gyere vissza 3 év múlva. Tehát ez idő alatt megfigyelheted magadat, és letehetted azokat a dolgokat, amikre igazából nincs szükséged. Szóval egész más ez a fajta hozzáállás a jógához, mint nálunk, és hogy mivé vált ez, milyen kurzusokká. Én csak azt mondom, hogy ha szeretnél valamit igazából, mélyen megtanulni, akkor azt gyakorold! Napról napra. Tegyél bele időt! És ha megtaláltad a Mestert, akkor legyen egy tiszteleted felé. Nem túl népszerű ez a mai világban. Magadat sem tiszteled, hogy tisztelhetnéd a Mestered?

Kifizetted a több ezer eurót, megveszed a papírodat, és akkor ez a tisztelet, hogy Te megvásárolod ennek a tanítónak a szolgáltatását. Kapsz egy felületes szolgáltatást, mert ő nem visz be a mélybe, mert igazából nem tud, mert annyira tele van a fájdalomtested, pörög benne egy olyan program, hogy nagyon nehezen tudsz közben önmagadra figyelni. Sokakban az a kép él, hogy: na, most én jógamester leszek és akkor ezt meg is valósítom. Már mindent szuperül meg tudok csinálni, megy az összes ászana, de elmegy mellettem egy ember, és megkérdezi, hogy tudnál egy pohár vizet adni? Nem, mert én most épp a jógát gyakorolom, majd később, de azért ne halj meg! És elmegy az ember mellett, pedig az Isten, a Mestere jött, hogy megnézze, hogy van-e alázat, együttérzés, és szolgálat. Nincs. És hogy mi a jóga? Pont ezek. Ennek a háromnak a megvalósítása. Népmeséinket ha tanulmányozzuk és gyerekkorunkban ezeken a népmeséken nőttünk föl, akkor egy tökéletes beavatást kapunk. Szolgálat, együttérzés, alázat. Elmegy a kicsi gyermek szolgálni a királyhoz, vagy a juhászhoz, ezt a hármat kellett megtanulnia, addig nem léphetett be a szív országába.

Elvonulni, tanulni, gyakorolni 3-5-10 évig Indiában, vagy akárhol. Viszont ez egy nő életében azért más, mert ha szeretne családod, gyermeket, akkor ott limitált az idő, hogyan férhet bele minden?

Össze lehet egyeztetni. Ha van egy végtelen szabadság benned, és ha van egy tanítód, akkor neki mindegy, hogy te a tanítást mikor kapod meg. Minden pillanatban gyakorolhatsz, nem kérdés, hogy te hány éves vagy, mikor akarsz szülni, nő vagy vagy férfi. A tanítás mindig ott van, minden pillanatban megkapod és rajtad múlik, hogy te mikor kezded el a gyakorlataidat, és a gyakorlataid által döbbensz rá, hogy neked mi az igazi életutad. De gyakorolnod kell. Hiába mész Indiába. Vagy akárhová. Ezek csak terek. A Mester mindenhol ott van. Valaminek, vagy valakinek a képben mindig ott van. Csak megint jönnek a félelmeink, mert így nőttél fel az óvodában, így szocializálódtál.

Több idős emberen látom a teljes motiválatlanságot, általános lett, hogy 50 fölött már leírják magukat, pedig az még nem is egy idős kor...

Igen, itt van egy ilyen illúzió, amit a média diktál, hogy már 30 után le vagy írva tulajdonképpen. 50 év után meg pláne. Keleten meg 50 év után kezdődik a mesteri út, viszony, beavatás és elkezdődik egy csodálatos élet, egy tanítói vagy egy tapasztalati élet. 50 éves korodig felneveled a gyerekeidet, és aztán ráléphetsz egy másfajta spirituális útra. Tanulsz, tanítasz, megvalósítod az álmaidat. Közben utazod a világot kívül és belül. De ne egy ország pénzrendszere, vagy médiarendszere írja le a tiszta szívű, kereső embereket. Ellenpélda, hogy van olyan rokonom aki 95, és 103 éves a családban, és nagyon boldogan élik meg az életüket. Igazából mindenki a saját életének a kovácsa, és lehet nyaldosni a sebeinket, és lehet lustának lenni vagy bezárkózni, és nem észrevenni a csodát, a szépséget. A világnak ahhoz a pici százalékához tartozunk, akik igen is egy gazdag országban élnek. A leggazdagabb természetei kincsek között. És örülök, hogy nem vagyunk ugyan olyan szinten, mint a németek, vagy az amerikaiak gazdaságilag, mert nincs is szükség erre a céltalan felhalmozásra. Mi inkább a szeretet halmozzuk, az együttérzést, a szolgálatot, a kedvességet. "Nem érdekel miből élsz, azt akarom tudni, mire vágysz, szembe mersz-e nézni a vágyaiddal." Mondja az ősi indián idézet. Úgy állj hozzá az élethez, hogy légy őszinte önmagadhoz és másokhoz is és akkor egy csodalatos Isteni beavatást kapsz. Ha a legjobbat akarod magadnak és másoknak is, ha őszinte a tetted akkor, a holnapod is őszinte lesz.

30 éve vegetáriánus vagy...

Élni és élni hagyni. "De hát a növények is élnek!" Hát szeretettel megkérem őket, hogy adják oda amire már nincs szükségük. Megölelem, megsimogatom őket, elvetem a magocskát, és csak annyit veszek el, amennyire szükségem van. A gyümölcsöt nem is kell erőszakkal elvenni, az lehull magától. Sok termést eszünk, magot, diót, mandulát, mákot, hajdinát, kölest, búzát. Nem hiába vagyunk a mag nemzete, és a mag népe. Mennyi finom kását elkészíthetsz! Zabkása mézzel, és egy kis mákkal megszórva... Hmm... Mindig olyannal tápláld a tested, ami élő, szeretetteljes, kedves dolog. 

Ha felnagyítanád egy nagyítóval azt ami a levegőben van, látnád, hogy mennyi élőlényt beszívsz csak azzal, hogy lélegzel. Egésznap sírhatnék azon, hogy mennyi élőlényt ölök meg a lélegzetemmel. De hogy még a szándékos tetteimmel is öljek? Jól behűtött, múltbéli hullát, és halált vigyek be a szent, élő, jelenlét testébe?

Szoktam mondani, hogy ha annyira szükséged van a húsra, akkor menj ki, és vadászd le! Két esélyes: vagy téged esznek meg, vagy te fogsz enni. De akkor van egy esélye az életnek. Az a legnagyobb borzalom, hogy kegyetlen körülmények között, bezárva, sötétben, fájdalmakat él meg egy előlény. Ráadasul óriási környezetszennyezést is okoz a nagyipari állattartás. Utána meg becsomogalva megkapod Németországból, mert Németországban egy hónap a szavatosság, Magyarországon kettő. Itt még egy hónapig lehet játszani a hulladarabokkal.

Egyszer egy kedves barátom azt kérdezte: "elmehetek veled Indiába? Szeretnék vegetáriánus lenni." Sétálunk Varanasi-ban, mondom megviccelem egy kicsit, elviszem egy helyre. Szimatol, szimatol, megyünk a gátra, a Gangesznek a csodálatos szép partjára. Még oda se értünk, de már nagyon különleges illatok jöttek. Mint ha sültek szaga keveredett volna a füstölők illatával, ahogy összeérnek, tej illat, chai, meg kávé, áramoltak mindenfelé. Barátom beleszagol a levegőbe: "én most úgy megennék valami birkagulyást, vagy valamit, olyan finom illatok vannak itt." Mondom: jó, jó, mindjárt odaérünk. És ő azt hitte, hogy én beviszem egy étterembe, ahonnan jön az az illat, de nem az étteremből jött az illat, hanem egy köbméternyi szantálfán, egy szertatás kíseretében égettek el egy halottat. Odavittem, mondtam, gyere ülj le, és figyelj! Mikor kinyitotta a szemét felállt rajta a szőr, és azt kérdezte: én embert eszek? Nem, csak ugyan azt az érzést. Ugyan az az illat. Ugyan azok a fűszerek. (Kurkumaport is szórnak a szertartás közben.) Látod, ennyi. Az elme mit különböztet meg? Élő vagy halott dolgot viszel be a testedbe? Nem mindegy. Beviszed a jelent, vagy a múltat? A jól behűtött múltad, ahogy szoktam mondani. Borzongató érzés ez, mert a hétköznapi elme nem tudja feldolgozni a halált. Olyan ügyes a rendszerünk, hogy közben a halál tabu maradt. Annyi tabunk van, de a legnagyobb a halál.

De nincs mindenki mellett egy Mester, aki megmutatja neki mind ezt...

De benned van a kozmikus Angyal, vagy Teremtő. Mindig ott van veled, és mindig van választási lehetőséged. Az igazi Mester a szívedben van.

Ez igaz, de látod, hogy még is mit választ inkább az emberek többsége...

A köröket írja mindenki. Körröl jut eszembe! Itt van ez a szép, szivárványos terítő, amit egy maja asszony varrt nekem. Ahová ezt kirakod ott szivárvány jelenik meg. Tényleg! Legutóbb lent voltam a Dakini fesztiválon, és ott megjelent a tengerben négy delfin, és a delfinek fölött egy szivárvány. Aztán most a Pránanadi fesztiválon, amikor vége lett egy tanításnak, mondom úgy érzem jön egy szivárvány. Olyan szép, hogy itt ez a közel 3500 ember és meditál, kell hogy valami jelet adjon az Isten. És ahogy kimondtam, pár percre megjelent egy hatalmas szivárvány.

A zenével gyógyítasz...

Igen, a tudatosság a zenéjével. Szívből jövő zenével, amiben nincs idő, csak a jelen pillanata. Hogy az épp a zene, vagy egy mosoly, vagy egy nagyon kedves hang, vagy pont egy olyan ének, ami annak az embernek egy felmelés, az mindegy. Amit ez a tudatos éneklés létrehoz, az az Isten első csatornája. És ebben a pillanatban csak a szeretet van. Teljes lélekjelenlét jön létre és ott mindenki meggyógyul. Nem is feltétlenül kell, hogy énekelj, elég ha ott vagy a jelenléteddel. Nagyon fontos, hogy a jelenben legyél. A jelenlét örömével, boldogságával, örömével, attól már rendeződik minden. 

István gyógyító hangjai:

https://m.youtube.com/watch?v=O3jBxRzo42I

Youtube: Istvan Sky
Weboldal: www.istvansky.com