REAL MEN DO YOGA 1. - Szendrői Csaba, az Elefánt zenekar frontembere, kreatív szövegíró mesél bordahajtogatásairól

Mivel Csabit régóta ismerem, és azt is tudom milyen viszony fűzi a jógához, nem volt kérdés, hogy ő lesz az első  r e a l  m a n . Sikerült is elcsábítanom a legmenőbb vegán hamburgerezőbe, ahol az első hozzászólása a következő volt: "Vegán víz van? Fúúú, de szigorú vagyok ma! Két bal lábbal és ökölbe szorult kézzel ébredtem. De ne vedd magadra!" Nem vettem. A lótuszülése olyan szép, hogy lehetetlen haragudni rá.

PP: Mikor jógáztál először és miért?

SZCS: Nagyjából három éve kezdtem el az akkori szerelmemmel. Furcsa volt, meg fájdalmas. Fizikailag mindenképpen, és iszonyatosan fárasztó. Ő akkor kezdett el ezzel foglalkozni komolyabban, végül jógaoktató is lett. Viszonylag adta magát a dolog, hogy amit tanul azt rajtam teszteli, meg persze engem is érdekelt ez az egész. Már akkor is eléggé konok voltam, furcsán érzem magam a mai napig, ha valaki lát jógázás közben, szóval nem volt velem könnyű dolga, meg hát eleinte majdnem mindig meg is haltam egy hosszabb gyakorlatsorozat után. Az első fáj. Úgyhogy az első jógaórát azt hagyjátok ki! Én a hétfőket se tartom.

PP: Milyen gyakran jógázol?

SZCS: Most úgy vagyok a jógával, hogy először is igyekszem minden nap sportolni, és ha nem tudok éppen olyan helyre menni, ahol valamilyen csapat vagy labdajátékot űzhetek ( tollas, vagy kosár), illetve nem megyek úszni sem, akkor jógázom. És ez azért elég gyakran előfordul. Heti kétszer, háromszor biztosan. Hogy mennyi, az változó. Nekem inkább az a fontos, hogy ne maradjon ki egyetlen hét sem, az sem baj, ha csak fél órát jógázom, de annyit kell. Amúgy sem szokásom a hosszas gyakorlás, épp elég nagy fejlődés, hogy már fél óráig képes vagy befelé figyelni,hiszen a jóga az lényegében inkább egy meditatív gyakorlás, olyankor csak arra figyelek, ami velem és bennem zajlik le.

PP: Reggel vagy este?

SZCS: Jobban szeretnék reggel, de azért inkább este. Viszont a napüdvözlet az gyakori reggel. Ha azt érzem, hogy túlságosan elgémberedve ébredtem fel, akkor csinálok mondjuk három kört. Ami nem sok, mert két perc, de még mindig több mint a semmi. Úgy vagyok vele, hogy inkább csinálok csak hármat, de azt mindenképpen, mint hogy ne csináljak egyet se. Aztán van, hogy tízet, de tíznél többet azért abból se nagyon, mert az elég fárasztó, főleg ha minden ászanát kitartasz és figyelsz, hogy hol a kezed, a lábad, meg a kilégzés-belégzés is a helyén van, amúgy a napüdvözlet az hihetetlenül jó dolog. Tényleg jobb, mint egy kávé.

PP: Milyen irányzat amit gyakorolsz?

SZCS: Általában gerincjóga alapgyakorlatokat csinálok, plusz 4-5 olyan póz ami megtetszett az idő folyamán. Ez volt az első amivel találkoztam, de amúgy nagyon szeretem a jógás telefonos app-okat is, tudom, hogy ez így nem annyira tradicionális, de ugye magányos farkas vagyok, és azért időnként csak kell tanulni újat, szóval ezek közül a jobbak nagyon nagy segítséget tudnak nyújtani. Konkrét irányzat végül is akkor talán nincs is.

PP: Egymagadban, otthon gyakorolsz, de tényleg soha nem jártál teremben?

SZCS: De, nálad! De akkor hangtálaztunk. Tényleg vagyok annyira hiú, vagy szégyenlős, vagy nárcisztikus (nemtom’ melyik a legrosszabb) hogy engem zavar, ha mások figyelnek, miközben mozgok, bármit. Ez mondjuk így fura kimondva, tekintve, hogy hétvégenként meg színpadon állok. De összehasonlíthatatlan, azt is tanulnom kellett, és az se volt könnyű. Az úszást is azért szeretem annyira, mert víz alatt van. Csak a fejem látszik ki. Engem az érdekel, hogy bennem mi zajlik le jógázás közben, az úszás is ezért nagyon jó nekem, mert ott meg a monotonitás miatt van egy ilyen aktív meditatív állapot. Közben meg tényleg nagyon odafigyelek arra, hogy melyik izmom, hogy nyúlik, vagy, hogy épp hogy nem. Mi és hogy fáj, ha fáj. Ha érzem azt, hogy azért nem tudom kinyújtani a lábam, mert még a combhajlítóm túl merev, akkor próbálok olyan gyakorlatokat csinálni, amikkel ezt a területet lazíthatom. Azért ezeknek utána lehet nézni. De mindenképp azt javaslom, hogy aki teheti tanuljon tanártól, mert egyrészt először nagyon fontos, hogy valaki lásson kívülről, hogy mit csinálsz. Meg biztos később is. Azért időnként találkozom hozzád hasonló emberekkel, akik kijavítják azt, hogy mondjuk rosszul csinálom a lefelé néző kutyapózt. Az meg már más kérdés, hogy sok embernek szüksége van olyan közösségtudatra, amiben kellő motivációt éreznek. Nekem ez a motiváció inkább a meditáció oldaláról fakad, ezért nekem nincsen szükségem arra, hogy más motiváljon ebben, mert csinálom magamtól, amikor azt érzem. Vagy amikor nem érzem azt, de tudom, hogy már magammal cseszek ki ha nem gyakorlok, mert legközelebb sokkal nehezebb lesz. Most már pl. nem csak akkor csinálom, ha fáj a hátam. Régen főleg ezért jutott eszembe, hiszen elég hátfájós voltam, ami teljesen megszűnt mostanra.

PP: Meditálsz is...

SZCS: Ezt így azért azt hiszem nagyképű kijelenteni, de érdekel igen, és igyekszem gyakorolni. 20 éves korom környékén volt egy elég komoly mélyrepülésem, és annak az lett a vége, hogy úgy kezdtem el meditálni, hogy nem is tudtam, hogy mit csinálok, csak akkor már annyira ki voltam készülve fejben és testileg is az álmatlanságtól, hogy egyszer elkezdtem a légzésemet figyelni, mert már csak az volt az egyetlen kapocs a valósággal és utólag tudtam meg, hogy ez valójában egy meditációs gyakorlat. Egyébként az úszásban is valószínűleg ezért érzem annyira otthon magam, mert majdnem az a legkötöttebb ilyen szempontból. Nem tudsz levegőt venni, csak akkor, amikor a víz felett vagy. Nincsen esélyed arra, hogy össze-vissza lélegezz. Nagyon sok embernek ezért is nagyon nehéz elkezdeni úszni. Hozzá kell szoknod ahhoz, hogy akkor is egyenletesen veszed a levegőd, amikor már háromszor olyan gyors a pulzusod, mint nyugalmi állapotban. És ez a jógában is így van. Szerintem ösztönösen koncentrálttá válsz közben, az meg már egy spontán meditáció. Persze a csökönyös egyedül gyakorlással nyilvánvalóan lassabban is fejlődöm, de nem is sietek vele sehova. Nincs kifejezett célom sem a meditációval, sem a jógával, nem szándékozom megvilágosodni ebben az életben. Nem akarok hatalmas jógi lenni, én csak azt akarom, hogy az életem része legyen, mert tudom, hogy ez a legjobb dolog, amit az ember magával csinálhat.

PP: Mantrameditációval vagy más egyéb speciális technikával próbálkoztál már?

SZCS: Egy időben gyakorolgattam a mantrázást, csak aztán elmaradt, ez pont olyan dolog amit azt hiszem mástól kellene tanulni, de szar a memóriám szóval nehezen jegyzem meg a mantrákat, amíg van egyszerűbb megoldás, addig megelégszem azzal. A légzésnél nincs egyszerűbb. Ennek ilyen földi okai vannak. A pontmeditációt is gyakoroltam például. De az hozzá tartozik, hogy talán egész életemben kétszer ha sikerült igazán eljutni a csend állapotába, az elmém legnagyobb kihívása nem gondolkodni. Ha már kicsit sikerül takarítani belül, az is nagy előrelépés, nem lehetek nagyravágyó.

PP: Mit javasolnál azoknak a férfiaknak, akik még soha nem jógáztak, miért kezdjék el?

SZCS: Egyrészt azt felejtsék el, hogy ez egy női dolog. Sokkal nehezebb valójában, mint gondolnánk és ha igazi kihívásra vágynak, akkor ez sokkal jobb, mint 5-10 kilókat rakosgatni a súlyzóra egyik hétről a másikra, ami egy nagyon egyszerű, kiszámítható valami. A jógán keresztül sokkal érdekesebb fejlődést tapasztalsz majd, olyan érzeteket kaptok, amiket más sportoknál biztosan nem. Az, hogy fel tudsz emelni 160 kg vasat, azt viszonylag ritkát tudod kihasználni az életben. Szép, meg minden, de valójában nincsen értelme. A jóga meg olyan testi és mentális képességeket fejleszt, amivel könnyebb lesz az élet. Bármilyen szinten. Könnyebb lehajolni egy könyvért, nem fáj a derekad, serkenti a vérkeringést. Ha jógázom, akkor felpezsdül minden a testemben és ez szerintem más sportnál nem nagyon van így. Sejtről sejtre vér kerül olyan helyekre is, ahová egyébként nem. Ha száz évig akarsz élni valószínűleg ez van legközelebb ahhoz, amit csinálnod kell.

PP: Van valamilyen emlékezetes jógás élményed?

SZCS: Egyszer jógáztunk az egész zenekarral. Egy felkelő napban úszó hajnalon, egy nagyon szétcsapott éjszaka után. Abbahagytuk az ivást, felmásztunk egy füves teraszra, alattunk a Balaton, és inkább jógáztunk. Az például nagyon szép és különleges élmény volt. Szerették.