Fabricius Gábor: A tengernek melyik a tökéletes állapota?

Miért gondoltál a jógára elsőként?

Egyáltalán nem gondoltam rá, viszont valaki más gondolt. Felszállsz a villamosra és megnézed a tekinteteket, akkor látod, hogy nagyon sok a befele forduló, magányos, kiábrándult, mérges, keserű, és fizikailag is borzalmas állapotban lévő ember. Lenyomatot hagy rajtuk a világ, amiben élnek. De nem az öreg emberekről beszélek, hanem akár 30-40 évesekről is. A világ óriási szelete a test, illetve a test és a lélek kapcsolata. Ha egy-egy rosszabb időszak vagy kudarc éri az embert, akkor hajlamos függőségekbe menekülni: dohányzás, alkohol, drogok, vagy akár a folyamatos vásárlás. De ez megnyilvánulhat a teljesen hétköznapi étkezésben is, cukor, hús vagy bármi más túlzott fogyasztása. Egy kis időre ugyan megnyugszik a test és az elme, de közben magadra szedsz és aztán cipelsz rengeteg olyan dolgot, amire valójában nincs szükséged és ez valamilyen irányba ki fog billenteni az egyensúlyodból. Ezek felesleges anyagok, amik befolyásolják a világhoz való viszonyodat. Látszólag nincsen megoldás, mert mindig a hatása alá kerülünk a saját életünknek. Hála a Jóistennek! De mivel ennyire a hatása alá kerülünk, és ezeket a hullámokat ennyire erősen megéljük, én azt gondolom, hogy a jóga tud a leginkább segíteni, hogy tengelyben maradjunk. Nem ebben az anyagi dimenzióban mozog és emiatt sokkal inkább a helyiértékén tudjuk kezelni az élet dolgait, történéseit.

Neked mi volt a legproblémásabb rész az életedben?

Csak probléma volt. A kreatív, alkotói munkát azt hiszem olyan emberek végzik, akik túlérzékenyek, viszont alapvetően nincsenek egyensúlyban, vagy ha közelítenek is, akkor nagyon könnyű őket kibillenteni. Nekem minden nap küszködés, minden kapcsolat, kapcsolódás nehéz. Elég erős a szociofóbiám. Az, hogy ezt megtanultam kezelni, vagy kívülről nézve talán professzionálisnak tűnik, és tulajdonképpen az is, az csak az életben maradási ösztönömnek köszönhető.

Tökéletes állapot pedig nem létezik. A tengernek melyik a tökéletes állapota? Amikor nincsen hullámzása? De akkor melyik a jobb? Amikor lent van a hullám, vagy amikor fent? Itt arról van szó, hogy hogyan tudsz reagálni a feléd forduló külvilágra, hogyan tudod ezt a fajta hullámzást beolvasztani a saját működésedbe. A tökéletes állapot az a halál. Ott már nincs hibalehetőség. Pont ez az, ami az embereket a halálba kergeti: a hiba, hogy mindig minden tönkre mehet, elromolhat, véget érhet.

A tökéletesség hiánya az élet elsődleges élménye és ilyen értelemben a test nélküliség, vagy a halál, vagy a születés előtti időszak a tökéletesség világa. Ott van abszolútum, idea vagy ideális helyzet, állapot. Amint ebből fizika lesz, ez megszűnik. Van test, szív, aminek vernie kell benne, erek, amiknek szállítani kell az egyébként koleszterinnel tele lévő vért, táplálni, pihentetni kell a testet... A születés után 60 évvel később is a fizikai formát valamilyen módon ápolni kell, hogy a házban, amit megépítettél ne kezdjenek el idő előtt omladozni a falak. Természetesen minden, ami a fizikai dimenzióhoz kapcsolódik, az csak átmeneti lehet. Gyerekkorunkban minden olyan színes és könnyű volt, egyrészt, mert a szüleink levették a terheket a vállunkról, másrészt, mert még sokkal jobban működött a test, nem fájt semmi, nem volt fáradság. Amikor jógázom, úgy érzem, ehhez az állapothoz kerülök közelebb. 

Egyből magántanárhoz fordultál?

Igen. Egy ennyire mérhetetlenül intim dolgot, mint a jóga nem akartam csoportban gyakorolni. Hiszen nagyon nagy kihívás, hogy ha jól akarod csinálni. Sok hangszeren tanultam játszani: klarinét, zongora, cselló. A zongorázást sem lehet elsajátítani csoportosan.  Ezt a mély, alulról jövő légzést például a fúvós hangszereknél nagyon jól megtanulja az ember. Hogy hogyan lélegezz a hasba, a hátba, a mellkasba. Ez nem megy feltétlenül magától! Ez nagyon nehéz dolog, kell néhány alkalom, amikor tisztázódnak az alapok.

Milyen volt az első élmény?

Borzalmas! Szörnyű érzés volt, amikor rádöbbentem arra, hogy semmi közöm a saját testemhez. Rémisztő volt, hogy mennyire nincs kapcsolatom vele. Főleg ennyire fiatalon. Nem tudok lehajolni, fájt a derekam, amikor be kellett kötni a cipőmet!  Úgy éreztem magam, mint egy hatvanéves. Közben meg hatvan, hetven, nyolcvan éves korban sem törvényszerű, hogy ilyen állapotban legyen az ember. Sajnos itt is látszik, hogy mennyire rajta ül társadalmunkon a történelem, és az, amit generációról generációra hordozunk magunkkal. Itt van például megint az étkezés. Azt hiszik az emberek, hogy akkor élvezik az ételeket, ha az olyan igazi magyaros. De az egészen biztosan azt jelenti, hogy sok, nehéz, zsíros. Ennek nem kellene így lennie. Az ízek, a fűszerek, amik hiányoznak nekik, nem a mennyiség. A magyar paraszti konyhára jellemző a szénhidrátban gazdag egytálétel, egyrészt, mert ezt tudta megengedi magának, másrészt ezzel tudta elegendő energiával ellátni a szervezetét, hogy utána egész nap dolgozni tudjon a mezőn. Csak ma már senki nem dolgozik a mezőn. Most az irodában ülnek az emberek és fogyasztják ugyan azt az ételt és mennyiséget, ami korábban egy kemény fizikai munkával párosult. Tehát egyértelmű, hogy el fog hízni és idő előtt beteggé válik. A lakásodba sem engedsz be bárkit. Ugyan úgy át kell gondolni azt is, hogy a testedbe, és az életedbe mit engedsz be. Aztán van az a típusú gondolkodás is: ha már kifizettem, akkor megeszem. Ezzel az a gond, hogy kétszer van dolgod: egyszer, amikor kifizeted, másodszor, amikor majd nekiállsz ledolgozni magadról a dupla adagot. Akkor már sokkal jobb csak egyszer fizetni és azt megenni, ami jól esik. Mert aztán fizethetsz újra az edzőteremben vagy rosszabb esetben az orvosnak.  

Miután megvolt a drámai első alkalom, mikor érezted először azt, hogy ez azért egy élvezhető dolog?

Ami a leglényegesebb, hogy a jóga megtanít arra, hogy tudj magaddal olyan szinten szigorú lenni, hogy megtaláld az arany középutat és meg is tartsd azt. Különben túleszed, túliszod, túlbulizod, túldolgozod, és ez a túlzás az, ami okoz egy pillanatnyi örömöt. Van az a bizonyos "nekem is kijár" érzés. Na, ezt a szót tanítja meg a jóga elfelejteni. Nem jár semmi. Ebben alakít ki egy egyensúlyt, átrendeződnek az örömforrások. 3-4 alkalom után elkezdett valami elindulni, az örömforrás érezhetővé válni.

Meditációval foglalkoztál?

Nem, nekem az írás a napi meditációs gyakorlat.

Kedvenc élmény?

Amikor rendszeresen gyakorolom a jógát, sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok. 

Miért ajánlod azoknak a férfiaknak is, akik még soha nem próbálták?

Azt gondolják, hogy nem férfias? Hát akkor nézzék meg a Káma-Szútrát! És utána jöjjenek rá, hogy ez az igazán férfias dolog. Az nem férfias, hogy ha valaki felpumpált izmokkal, beállt derékkal azt hiszi, hogy örömöt tud szerezni egy nőknek.