"Magunkat is bátorítani kell és aztán másokat is." Kino MacGregor - budapesti workshop beszámoló
Amikor először elkezdtem youtube-on jógás videókat keresni természetesen már akkor Kino MacGregor volt az első találat. 6 sorozatos ashtanga jógaoktató. Bármit megcsinál és meg is tudja tanítani. 20 éve jógázik. Rengeteg időt töltött és tölt is gyakorlással Mysore-ban a mai napig. El is kezdtem követni sok éve, de aztán kezdett idegesíteni. Túl sok fehér foga van, és túl kevés ruha rajta. Túl sok az amcsi máz, és túl kevés a lelkiség. Gondoltam akkor még... Egy időre hanyagoltam is, jártam tovább a főiskolára, és elsőként az alapokat szerettem volna elsajátítani. Az ashtanga túl soknak tűnt még. Ma már persze tudom, teljesen kezdőként is gyakorolható, megfelelő ütemben, a megfelelő könnyítésekkel. Aztán az elmúlt években újra leginkább Kino kötötte le a figyelmem. Kétszer is próbáltam a londoni workshopjaira kijutni, sikertelenül. Aztán most, 2018-ban (hála Dittónak) megkaptuk őt ajándékként ide Budapestre. Nincs még egy olyan oktató, akinek 1500(!!!) videója lenne feltöltve a youtube-ra. Ő aztán nem félti (megosztani) a tudását! Már így is rengeteget lehet tőle tanulni. Különlegessége, hogy 5 percben képes szinte mindent elmondani egy adott ászanáról, úgy hogy benne is van a pózban. Nyilván bőrlégzést alkalmaz. De élőben látni őt, megérezni csak kicsit is, hogy mi hajtja, mennyire, hogyan maradt ennyi év után, ennyire lelkes és, hogy mennyire szereti csinálni, az kihagyhatatlan. Látszik, hogy ez az életfeladata neki. És milyen jó ez nekünk is!
1. nap. 16:00. Pontos kezdés. Már imádom. Vezetett teljes első sorozat. Om... Sírtam amikor meghallottam a hangját. Sokkal lágyabb, mint a videókban. Teljesen meglepett. Egy elképesztően erős, bátor, inspiráló nő, akiben nagyon sok a finomság. Kb. énekelve vezeti az órát. Tényleg meglepő. A gyakorlás rettenetesen ment, mert ki nem állhatok délután gyakorolni. Gyerekkorom óta hajnalban kelek, soha nem volt problémám azzal, hogy reggel gyakoroljak. Számomra az ebéd utáni időszak a lehetetlen.
3. nap. Légzés. Dristi. Vezetett álló sorozat és nagyon sok sztori a mysore-i időkről és Pattabhiról. Megindító, ahogy és amilyen lelkesen beszél róla. Jó hallgatni. Aztán eljött a délután. A rettegett kézenállás workshop. 3 éve nem álltam kézen, tologottam, sepregettem magam előtt a feladatot. Áhh, túl gyenge vagyok még hozzá! Majd ha már megerősödtem! Azon gondolkoztam 2 napig, hogy ki is hagyom. "Úgy sem tudom megcsinálni." De hát ki az a hülye, aki kihagyná Kino magyarázatait? Hát akkor rajta! Az volt az első mondata, hogy: azt akarom, hogy ezután a workshop után annyira remegjen a kezetek, hogy a vizespalackotokat se tudjátok felemelni. Hátttőőő! Hol is van az exit? De nem. Maradtam. Elmesélte, hogy a gyakorlásának az elején őt is nagyon stresszelte, hogy mennyire könnyen/könnyebben megy a férfiaknak ez a gyakorlat és ha neki is hosszabb karja lenne, akkor biztos meg tudná csinálni. De mivel ez nem lehetséges, így ő inkább a kemény munkára bíztat minket is. Többször említette a hétvége alatt, hogy: senki nem mondta, hogy a jóga útja könnyű lesz. Már csak ahhoz is, hogy kitartsd magad egy egyszerű trikónászanában is óriási izommunka szükséges, a nehezebb ászanákhoz pedig még több. El is kezdtük tehát az erősítést, rengeteg rávezető gyakorlatot mutatott és egyszer csak elrepült az idő és én azon kaptam magam, hogy ugyan segítséggel, de fent vagyok kézenállasban és eszeveszettül élvezem és nem fáj benne semmim, nem akar szétrobbani a fejem, és eltörni a csuklóm, könyököm. Köszi Kino! Hiphiphurrá!
Viszont most már világosan értem azt is, hogy hogyan sérülnek meg gyakorlók, és miért tépik szét magukat. Több hónap kimaradt a gyakorlásomból egy fogászati probléma miatt (egyszerűen állandóan fájt valami a fejem körül) és nagyon sokat gyengültem, tehát logikus, hogy nehezebben mentek az ászanák, ám a gondolataimban még is minden úgy él, ahogy mondjuk 1 éve meg tudtam csinálni. Közben körülöttem mindenki bazi jól tolja. Ez nagy küzdelem. Nyilván könnyítve vinyászáztam, de érzelmileg még is szendvedtem. Hogy akkor most bizony muszáj visszavenni. Egyébként sem szoktam széttépni magam, soha nem voltam még jóga által megsérülve, de az, hogy úgy érzem magam, mint egy robot, az azért nekem is sok volt. Viszont cserébe a fejenállás legalább tök jól esett. És persze mint mindenki Kino is a legnehezebb ászanáknál lassít be a számolással. Vagy ez (is) csak illúzió? :) Aztán persze a záró mantrát is végigsírtam. Elborított a hála érzése Kino és saját magam felé is.
Összehasonlítva Saraswathi sokkal erősebb vezetett órát tart. Kino engedékeny, játékos, mondja a módosításokat is akár. No stress. No problem. Szigorúbbnak gondoltam. De a legfontosabb üzenete az, hogy nagyon, de nagyon köszönd meg a testednek, hogy együttműködik veled és kezdj el megbarátkozni azzal a testalkattal, amit kaptál.
2. nap 10:00.
Rájöttem, hogy ez a hétvége több szempontból kihívás. Alapjáraton elég ideges voltam az egész hetes rohangálástól, és ezt be is vittem magammal a terembe sajnos, de az, hogy még ezen felül két srác folyamatosan kameráz és fotóz bele az arcunkba a gyakorlás alatt, az számomra feldolgozhatatlan. Befeléfigyelés. Ahhhha. Legszívesebben átharaptam volna a torkukat.
Szóval az első sorozatos csavarásokat vettük végig. A legelejétől elmagyarázza. 1-2-3 lépés a legkönnyebbtől a teljes ászanáig és egyesével benne tart 5 légzésig. Meghaltam persze. Egyedül itthon nem tartanám ki eddig.
Összehasonlítva Saraswathi sokkal erősebb vezetett órát tart. Kino engedékeny, játékos, mondja a módosításokat is akár. No stress. No problem. Szigorúbbnak gondoltam. De a legfontosabb üzenete az, hogy nagyon, de nagyon köszönd meg a testednek, hogy együttműködik veled és kezdj el megbarátkozni azzal a testalkattal, amit kaptál.
2. nap 10:00.
Rájöttem, hogy ez a hétvége több szempontból kihívás. Alapjáraton elég ideges voltam az egész hetes rohangálástól, és ezt be is vittem magammal a terembe sajnos, de az, hogy még ezen felül két srác folyamatosan kameráz és fotóz bele az arcunkba a gyakorlás alatt, az számomra feldolgozhatatlan. Befeléfigyelés. Ahhhha. Legszívesebben átharaptam volna a torkukat.
Szóval az első sorozatos csavarásokat vettük végig. A legelejétől elmagyarázza. 1-2-3 lépés a legkönnyebbtől a teljes ászanáig és egyesével benne tart 5 légzésig. Meghaltam persze. Egyedül itthon nem tartanám ki eddig.
Aztán délután áttértünk a hátrahajlításokra. A technikai részét nem is részletezném, inkább a hozzáállása tetszik nagyon. Szeresd_meg_azt_a_testet_
3. nap. Légzés. Dristi. Vezetett álló sorozat és nagyon sok sztori a mysore-i időkről és Pattabhiról. Megindító, ahogy és amilyen lelkesen beszél róla. Jó hallgatni. Aztán eljött a délután. A rettegett kézenállás workshop. 3 éve nem álltam kézen, tologottam, sepregettem magam előtt a feladatot. Áhh, túl gyenge vagyok még hozzá! Majd ha már megerősödtem! Azon gondolkoztam 2 napig, hogy ki is hagyom. "Úgy sem tudom megcsinálni." De hát ki az a hülye, aki kihagyná Kino magyarázatait? Hát akkor rajta! Az volt az első mondata, hogy: azt akarom, hogy ezután a workshop után annyira remegjen a kezetek, hogy a vizespalackotokat se tudjátok felemelni. Hátttőőő! Hol is van az exit? De nem. Maradtam. Elmesélte, hogy a gyakorlásának az elején őt is nagyon stresszelte, hogy mennyire könnyen/könnyebben megy a férfiaknak ez a gyakorlat és ha neki is hosszabb karja lenne, akkor biztos meg tudná csinálni. De mivel ez nem lehetséges, így ő inkább a kemény munkára bíztat minket is. Többször említette a hétvége alatt, hogy: senki nem mondta, hogy a jóga útja könnyű lesz. Már csak ahhoz is, hogy kitartsd magad egy egyszerű trikónászanában is óriási izommunka szükséges, a nehezebb ászanákhoz pedig még több. El is kezdtük tehát az erősítést, rengeteg rávezető gyakorlatot mutatott és egyszer csak elrepült az idő és én azon kaptam magam, hogy ugyan segítséggel, de fent vagyok kézenállasban és eszeveszettül élvezem és nem fáj benne semmim, nem akar szétrobbani a fejem, és eltörni a csuklóm, könyököm. Köszi Kino! Hiphiphurrá!
Sok dologra kíváncsi lettem volna még. Hogy például milyen lehet nőként egy bőröndből élni, hiszen átlagosan 4-5 országban jár 1 hónapban!!! Ez nagyon nagy szám. Rettenetesen fáradt lehet. Vajon mikor, hogyan tud töltődni? Milyen lehet ennyi időt távol töltenie a férjétől? Mik a tervei még? És így tovább. Ezekre a kérdésekre ugyan nem kaptam választ, de azért így is a legfontosabb üzenete célba ért: esténként alig várom, hogy reggel legyen, és ráállhassak újra a matracomra.
Fotó: Instagram @kinomacgregor
Megjegyzések
Megjegyzés küldése