"Ahhoz, hogy teljes képet kapj szerintem a klasszikus módszerek a helyénvalók." Deutsch Gábor // Anorganik - interjú

Deutsch Gábor, ismertebb nevén Anorganik zenei producer, reklám- és filmzeneszerző, hangmérnök, fotós, aki többek között olyan előadókkal dolgozott már együtt, mint a Punnany Massif, Zagar, Yonderboi, vagy a Kiscsillag. Instagram oldala a kedvencem. Így ír magáról: child of electricity, cyberpunk e-artist. És bizony jógi is!

Első alkalom? Miért kezdtél el jógázni?

Elsősorban egészségügyi indíttatásom volt már akkor is, amikor elkezdtem gyakorolni, kb. 10 éve. Fájt a hátam alsó gerinctáji szakasza. Akkor már 20 éve ültem a számítógép előtt, mára ez felduzzadt 30-ra, mivel leültem 11 évesen elé, és azóta is ott vagyok. 31 évesen eszméltem rá, hogy valami nagyon nincs rendben a hátammal, mert nagyon sokszor fáj, el kellene menni valahova, ahol ebben tudnak segíteni, így jutottam a Mandalába, gerincjógára, ami egy abszolút preventív irány és szuperül működött nálam, rendszeres is lett, odaszoktam, heti többször is mentem. Egyáltalán nem volt olyan gondolatom, hogy ez most nőies vagy férfias, hanem az volt a célom, hogy rendbe tegyem a hátamat, és amit olvastam, hallottam és aztán tapasztaltam is a jógával kapcsolatban, az azt bizonyította, hogy ettől nekem igen is jobb lesz a közérzetem, mert könnyebben tudok majd mozogni, fájdalommentesebb lehet az életem. Meg én egyébként is szeretek olyan dolgokat csinálni, amit mások annyira nem, kicsit kilógni a sorból.

Volt is egy konkrét fizikai problémád...

Még az elején, amikor elkezdtem a jógázást idővel elkezdett még jobban fájni a hátam, először az egyik majd a másik oldal, combba lesugárzó érzettel. Kiderült, a klasszikus doki kör után(házorivos,reumatológia,CT,MR ), hogy ez egy kezdődő gerincsérv. Nem akartam kés alá feküdni, inkább csináltam tovább jógát. Két éven keresztül hol jobban hol kevésbe kínzott a fájdalom, de aztán beállt egy olyan szint, ami már tartható volt. A gerincjógát szépen felváltotta a hatha (volt pár bikram challange hónapom is csak úgy kíváncsiságból, hogy milyen, amikor minden nap mész izzadni), majd pedig 2014-ben jött az ashtanga,ami mellett néha agni, vagy jin órákat is látogattam az utóbbi pár évben főleg az Atmába járva. Sajnos volt egy kis  kihagyás 2016 szeptemberétől egy csúnya ízületi gyulladássorozat miatt - ami később kiderült, hogy 3 fogam szinte egymásutáni gyökérkezeléséből adódott, és eltartott több, mint fél évig mire kimásztam belőle, nagyot csalatkozva a magyar egészségügyben, ahol közben már Bechterew és Lyme-kórosnak is diagnosztizáltak. Közben a felére fogyott a bal alkarom és a bal combom is, de ebből kitartó módon, saját magam által felépített gyakorlatok révén sikerült kimásszak 2017. februárjától áprilisig, majd onnantól újra jött az ashtanga. Viszont 2018 májusban ismét vissza kellett vonulnom. Előtte januáról áprilisig 3 hónapot töltöttem Délkelet-Ázsiában, összesen 6 országban, és az utazásaim intenzitása miatt egyszerűen nem volt alkalmam jógázni. Folyamatos flowban voltam, 1-3 napot töltöttem egy helyen, és kevés is volt az olyan szállás, ahol lett volna kénylemes hely, és tér jógázni. Meg ha odaérsz egy ismeretlen helyre, akkor ezer dolog van, amit meg lehet nézni és nem az volt a legfontosabb akkor, hogy a napi minimum egy órás gyakorlás meglegyen, sőt ugye az ashtangában mire letudod a primary series-t végig, az leginkább másfél-két óra. [Bár korábban 2015-ben Brooklynban az Ashtanga Yoga NewYork-ban/Brooklyn Yoga Club-ban, ahová egy hónapig jártam Eddie Stern-ékhez láttam olyat is, hogy a mysore gyakorlók lenyomták 45 perc alatt az első sorozatot… És nem csak a návászanáig!! Néztem is nagyot, hogy ti ezt hogy gondoljátok? Szóval szerintem ha normálisan szertnél gyakorolni, akkor igenis rá kell szánni azt a másfél-két órát...] Visszatérve Ázsiára - próbáltam inkább a helyi lehetőségeket felfedezni, és kimaxolni, hogy mindent lássak. Aminek az lett a következménye, hogy a 25 kilós hátizsák, és 10 kilós oldaltáska cipelésétől egyre jobban fájt a hátam. Aztán az út vége felé március közepén Bali szigetén elmentem egy 5 napos jóga elvonulásra, de az sem segített igazán a fájásokon, sőt mivel ott nagyon sok nap- és holdüdvözletet csináltunk, így eléggé belobbant a fájdalom. Gyógyszert alapvetően nem szedek, ha fáj valamim, akkor próbálom pihentetéssel, vagy energetikai gyakorlatokkal eltűntetni. Ha nagy a baj, és muszáj, akkor persze beveszem a pirulát, de amíg lehet kerülöm. Miután hazajöttem áprilisban egyre inkább a gyengébb jógaórákra tudtam csak menni. Nem bírtam az ashtangát, nem bírtam az agnit, a sima hathát és a végén már yinre mentem, de még az is fájdalmas volt. Elmentem orvoshoz és ott kiderült, hogy a már meglévő porckorongsérvvel van a gond. 2 hónapot kellett volna várnom az MR vizsgálatra, de nekem már annyira fájt, hogy létezni sem tudtam, nagyon rossz kedvem volt, már-már depresszióba hajlott a dolog, így inkább elkezdtem járni gyógytornára, mert nem akartam gyógyszer-és injekciófüggő lenni, műtétről meg részemről szó sem lehet. Rátaláltam a McKenzie-tornára és az egész nyaram azzal telt, hogy amikor otthon voltam homorítottam óránként 10 percet és ez rengeteget segített. Azóta otthon 20-30 perceket jógázom, amit követek netről, vagy fejből, de a teljes ashtanga sorozathoz nem tértem vissza. Természetesen ezt az egészet, ami velem történt nem a jógának tudom be, hanem annak, hogy nekem előtte volt egy problémám, amit elhanyagoltam,illetve gyerrekkoromban nem sportoltam eleget, majd haladtam egy olyan úton, amit elképzeltem magamnak, de meglehet, hogy még sem az enyém volt. A gerincem állapota veszélyes, az MR vizsgálaton kiderült hogy az L5 és S1 porckorong kiszakadt, ezért volt borzalmas az idei nyaram, illetve a felette lévő is ki van boltosulva. Az ashtanga egy óriási energialöketet ad az embernek, fizikailag is erősít, imádtam azt a superpower-t amit kaptam minden óra után, viszont pillanatnyilag úgy tűnik, hogy nem ez lesz az utam.

Brooklyn Yoga Club

De felváltotta valami más...

Igen, azzal párhuzamosan, amikor le kellett állnom a jógával tavasszal, ahogy azt említetem már, nagyon rossz lett a kedvem, a közérzetem. Nem tudtam hogyan tudom tovább fejleszteni a fizikai testem, hiányzott az intenziv légzés, a fókuszálás is, így azt találtam ki, hogy mivel a meditáció mindig is érdekelt, de soha nem foglalkoztam vele igazán mélyen - akkor elkezdek ezzel próbálkozni. Egy Los Angeles-ben élő barátom javaslatára az Insight Timer nevű applikáció segítségével kezdtem vezetett meditációkkal próbálkozni. Egy kis útkeresés után 1-2 hét alatt megtaláltam egy nagyon kellemes hangú hölgy által, angol 32 perces vezetett csakratisztító meditációt, amit június óta minden nap megcsinálok általában reggel. Emellett lenyomom az 5 tibeti jógarítust (jelenleg 17 ismétléssel mindegyik gyakorlatot ), egy kiegészítő légzőgyakorlattal egyetemben. Ezek olyan gyakorlatok amik egyensúly, erőnlét mellett a csakrák tisztítását hivatottak végezni, ami a fiatalság kulcsa a tibetiek szerint. Ezek mellett minden nap csinálom a gyógytornám, illetve ha nem zenével foglalkozom épp a gép előtt ülve akkor Solfeggio Frekvenciás meditációs ambient zenékkel táplálom magam illetve a növényeimet a lakásban. A bringámat is lecseréltem egy rövidebb vázúra, hogy ne kelljen akkorát előre hajolnom mint korábban, mivel fanatikus bringás vagyok (anyai nagyapám, Holényi Géza nyomdokain haladva aki viszont többszörös országos és nemzetközi bajnok volt az 50es években) mindenhová ezzel közlekedek télen nyáron.
mindenhová ezzel közlekedek télen-nyáron. Kigyúrtam maxra a kéz nélküli biciklizést, azaz ahogy gyerekkoromban hívtuk : “nullakézzel” való hosszú távú tekerést, buckákon, fekvőrendőrön áthaladást, kanyarodást, szóval az egyensúlyommal nincsenek gondok, sőt lehet, hogy cirkuszba is mehetek lassan ezzel a skill-lel!

Visszatérve a Balin tapasztaltakhoz, az milyen jóga volt?

Balinéz jóga volt, ami nagyon érdekes, mert egy teljesebb aspektusból nézi a jógát, mint ahogy itt mi Európában gondolunk rá. Indiában még nem jártam, de szerintem ez a balinéz jóga azért sokkal közelebb van az indiai, ősi, jóga szútráknak a tanításaihoz. Ők a jóga teljes képét nézik, nem csak amit általában az emberek gondolnak manapság, ami főleg az amerikai hatás, azaz, hogy ez csak egy testgyakorlat. Ők énekelnek, recsitálnak, mantráznak, légzőgyakorlatokat végeznek rendszeresen, meditálnak , mindezt egyenlő arányban, és ez így adja ki a jóga teljes egészét, és nem helyezik a súlypontot csak a testgyakorlásra.

A médiából az ömlik, hogy szuperszexi csajok, szinte már bugyiban a tengerparton jógáznak. Egyébként ez engem nem zavar, mert én is szeretem a szép formákat, fériből vagyok, csak nem ez a jóga és ezt ne hívjuk annak.

Bármelyik ágát is gyakorlod a jógának nagyon jó érzés, amikor lenyomsz egy teljes másfél esetleg 2 órás gyakorlást. Hatalmas energiát kapsz, fölhúz az egekbe, de ahhoz, hogy teljes képet kapj szerintem a klasszikus módszerek a helyénvalók. Nem jó beleragadni csak az egyikbe, pl. csak a fizikai gyakorlásba, hanem a jóga többi ágát is érdemes kipróbálni. Nagyon sokszor szerintem a testgyakorlatok vannak túlsúlyban, és annak meg van az a veszélye, hogy túlpörgeted magad, túl leszel energetizálva, és nincs benned nyugalom. Például nem értem, ha valaki nem hagy időt magának a relaxációra, hanem fölpattan és kimegy az óráról, mert neki már sietni kell valahova. Héé, de hova, most komolyan?

Sok budapesti stúdióban gyakoroltál már az évek során. Mik voltak a tapasztalatok?

Mindenkinek más a teste. Nem tudod mit csinál, hány órát dolgozik, áll, ül, fekszik, hidegben vagy melegben van egésznap, urbánus környezetben vagy kint a kert végében aprítja a gyújtóst, esetleg autót szerel. Ennek megfelelően érdemes lenne egyre személyre szabottabban foglalkozni a gyakorlókkal.

A másik NAGYON FONTOS dolog a megfelelő szellőztetés volna, mert ha nincs meg a légzéshez szükséges megfelelő oxigénmennyiség egy jógastúdióban, akkor az nem működik. Én rengetegszer éreztem azt, és sokszor szóltam is az oktatónak hogy kinyitnám az ablakot, mert “meghalok” az oxigénhiánytól. A felfűtött terem, a meleg, a pára nem zavar, ezeket nagyon is szeretem, kimondottan szeretek csatakosra izzadva jógázni, viszont borzasztóan visszavet, ha nem kapok levegőt, mert nincs oxigén.

Meg úgy látom az itthoni rendszerrel is vannak problémák. Nagyon sok a jógaoktató képzés, mert sokan ebből akarnak pénzhez jutni. Hiszen ebből lehet is, de csak a tanításból, órák tartásából nem igazán, mert annyira alacsonyan vannak tartva a jógaóra árak, meg olyan sokan vannak oktatók is, hogy felhígult az egész szakma. Ez olyan, mint a zenei közeg, nagyon jónak kell lenned ahhoz, hogy egy prémium közönséget magad körül tudj tartani, akikkel viszont úgy foglalkozol, hogy az szintén prémium szolgáltatás lesz. De most a legtöbben azért mennek el jógaoktató képzésre, hogy aztán majd egy kis plusz bevételhez jussanak. Pedig nagy felelősség van a vállán azzal, hogy emberekkel fog foglalkozni. Van, aki 19 évesen kigondolja, hogy jógaoktató lesz, megnézi a neten melyik a leggyorsabb képzés és jógaoktató lesz néhány hónap múlva. Szerintem ez azért nem ennyire egyszerű, sok-sok tapasztalat kell ahhoz hogy ne okozzon saját magának problémát az ember jóga közben, és ehhez egy még nagyobb tapasztalattal és tudással rendelkező oktatói segítség kell.

Szerinted miért van kevesebb férfi a jógaórákon?

Azért mert ilyen irányba vitte el a média az évek során. Minden platformon, a közösségi médiában, az újságokban, filmekben minden ezt tükrözi. A másik meg, hogy annyira erősen nyomul az összes többi sportág, és az egész világunk egy olyan agresszív irányba megy el, hogy ezek a sportok, edzésformák lettek a "menők". A legtöbb férfinak az tetszik, vagy azt gondolja férfiasnak, ha valamilyen küzdő jellegű, vagy nagy súlyokat szakító, ordító fejű emberrel van körülvéve. Ez abszolút nem az én világom. Soha sem szerettem az edzőtermeket.

És milyenek a hétköznapjaid? Például hogyan alszol? Ki vannak kapcsolva az elektronikus eszközeid?

Nem, sőt, mivel imádom a techonlógiát, így Binaural Beats-re alszom el fülhallgatóban már hónapok óta, deep sleep-be viszem le magam, amikor az agyam 0.5 Hz funkcionál Deltában, és semmi nem tud felébreszteni. Így 4-6 óra alvás elég, magamtól kelek, nem használok ébresztő órát és friss, energikus vagyok egész nap. Csak akkor érzem, hogy többet kell aludnom, ha nagyritkán megbetegszem, ha valami át akar menni rajtam.

Tényleg az elektromosság gyermeke vagyok. 77-ben születtem, 10 évesen volt már számítógépem mivel a 11 féle allergiám a lakásba szorított. (Megjegyzem ezek mind elmúltak mostanára). Aztán elektroműszerésznek, majd informatikusnak tanultam. Közben jött az elektronikus zenei producerkedés. És ezekhez mind áram kell. Ha az nincs, akkor nincs semmi jelen világunkban. Instámon az is kint van : “No Juice No Art”. Mivel mind a zene, mind pedig a fotózás nálam elektromos módon történik. Sajnos közben borzasztó is ez az egész abba belegondolva, hogy milyen erőforrás igénye van jelenlegi világunknak: hány féle és fajta erőmű üzemel és bocsát ki káros anyagot azért, hogy egy város éjjel is fényekkel pompázhasson, vagy hogy a telefonom bármikor feltölthessem. Kicsit meghasonulva érzem magam emiatt, és közben ha lenne egy olyan napkitörés ami tönkretenné az összes elektromos kütyüt és erőművet, akkor konkrétan eljönne a MadMax korszak. Mindezek ellenére én árammal alszom, telefon mellettem, füldugó bedug, és indít a play gomb.

Bineural Beats? Digitális drogként is emlegetik...

Akkor én függő vagyok!!! De inkább ennek legyek függője, mint bármi real-life drogügynek, beleértve az alkoholt is. A zenével és hangokkal való függőségemet 11 éves korom óta vállalom. Így 30 év távlatában sem szedett még szét, sőt csak feljebb és feljebb emel.

Egyébként ez egy egyszerű tudomány. Az agyunk annak megfelőlen, hogy mi épp a state of mind, annak megfelelően bizonyos frekvánciákban működik. Delta, Theta, Alpha, Beta és Gamma. A Beta-ban vagyunk aktív állapotban, ami 13 Hz-től indul. De ugye addig nem hallunk, mert 20 Hz-től hallunk fölfele. Viszont ezzel a technikával mesterségesen el tudjuk érni, hogy az agyunk “hallja “ és ezáltal bekerüljön egy olyan frekvenciába, ahol szeretnéd, hogy legyen. Ha valakit érdekel ennek részletei írjon rám az: instagram.com/anorganik -on.

Én a hangtálakkal csinálok hasonlót...

Az is nagyon jó! Nekem is van hangtálam, csak hát közben nem tudsz aludni.

Álmaid vannak így?

Nem, nagyon mély az alvásom azóta amióta ezt a technikát használom. Pedig régen mindig, mindenre felébredtem. Mivel a fülemmel dolgozom, nagyon figyel a fülem, és bármilyen nesz volt a szobában, vagy kívülről jövő zaj, én arra fölriadtam. Utazásaim során is ez zavaró volt, így már kb. 20 éve használok egy speciális, az én fülem belső formájára kialakított füldugót.

Emellett persze az étkezéssre is odafigyelek, meg a megfelelő tápanyag, vitamin, nyomelem ásványi anyag bevitelre, szóval szerintem ez az egész adja ki azt az állapotot, amiben most ilyen aktívan tudok lenni, és hogy ennyi mindent tudok akár párhuzamosan is csinálni.

A Vegacity-ben ebédelünk épp. Te dobtad fel ötletnek. Vegán vagy?

Imádom ezt a vegán vonalat, imádok itt mindent, sokat járok ide, de nem tudom teljesen lerakni a húst, mert úgy érzem én az a típus vagyok, akinek erre szüksége is van. Akikkel eddig beszéltem, és értenek az ájurvédához is, mindenki azt mondta, hogy jobb, ha megtartom kisebb mértékben a húst, mert különben “eltűnök”, annyira egyértelműen váta a testtípusom. Valamennyit eszek, de nagyon sajnálom azt, hogy milyen áron. Ez egy annyira elrontott dolog. Főleg az állatok helytelen tartása miatt. Természetesen én is láttam a Földlakók című filmet. Meg minden ilyesmit megnézek és tavaly és idén is volt, hogy nem ettem kb. fél évig húst, de akkor megint nagyon lement a súlyom és ha azt érzem, hogy erőtlen vagyok, az nem jó.

Janurában pedig újra úton leszel Ázsiában...

Nem bírom ezt a hideget! Ugye említettem, hogy volt egy ízületi gyulladásom, fél évig szenvedtem vele, jártam orvosról orvosra, már mindenhogyan kivizsgáltak, ha 12 röntgent nem csináltak, akkor egyet se. Tippelgettek, hogy mi lehet, kaptam a különböző diagnózisokat. Addig se nagyon voltam oda az orvosokért, de akkor azért még nagyobbat csalódtam. És akkor megígértem magamnak, hogy ezt never again! Soha többé nem csinálom végig ezt a telet itthon. Karácsony még fontos, de utána, ahogy lehet egyből lelépek, és megyek a melegbe, úgyhogy most megint ez lesz.

Ájurvédikus orvosnál voltál már?

Nem, de rajta van a to do list-emen. Viszont voltam védikus asztrológusnál, akin meg is lepődtem, mert azt hittem, hogy mindenféle holisztikus elemekkel találkozom majd az ember outlook-ján és erre föl megjelent suit and tie kombóban, laptoppal a kezében.

És a 2019-es évre mi a terv?

Most nem akarok annyit utazni mint idén, hanem inkább “lelokalizálom” magam 1-2 helyre és onnan csillagtúrázom. Megyek Thaiföldre, lesz Fülöp-szigetek, az majdnem egy hónap, aztán lemegyek Balira, ahol szerintem le fogok ragadni, mert ott már kezd indulni a száraz időszak február-március környékén. West-Pápuát is terveztem, de még nem vagyok biztos benne, hogy elmegyek oda, illetve ahol nincs net az nekem kicsit para, mivel én közben azért dolgozom is: keverek, masterelek, producerkedem a főként magyar, német és osztrák, illetve Észak-Afrikai klienturámnak, időeltolódással... Igazából az a célom, hogy ugyan azt az életszínvonalat, amit itt BP-n tudok tartani, azt tudjam bárhol megcsinálni. Azért megyek Délkelet-Ázsiába, mert ott egyrészt jó az idő, kedvesek az emberek, nem veszélyes, mint pl. Közép-és Dél-Amerika, és nem olyan drága. Az, hogy néha kosz van meg zsúfoltság azon túl kell lépni. De nekem úgy sem a luxus kell, hanem az, hogy lássam mi történik körülöttem az adott országban. A kultúra érdekel és a szokások, és hogy nyugodt és szép környezetben legyek, legyen megfelelő közlekedési eszközöm, hogy tudjak független lenni és tudjam csinálni a saját kis dolgaim.

Jógázni tervezel kint?

Igen, most határozottan, de okosan. Most még voltam egy energetikai tanfolyamon is idehaza, remélem ez segíteni fog abban, hogy az esetleges fájdalmakat is csökkenteni tudjam majd.

Ha ajánlanod kellene a jógát, mit mondanál miért érdemes...

Aki cikinek gondolja, az menjen máshova, érjen még pár évet, és majd gondolja újra. Szerintem nem is érdemes győzködni embereket, hogy gondolkodjanak máshogy valamiről. Akkor menjen jógázni valaki, hogy ha érzi a hívást. Ha az a hívás, hogy szép popókat nézeget hátulról a sor végén, vagy épp a legelején az oktató instrukcióit igazán figyelve megpróbál a feladatokra koncentrálni és azokat reprodukálni, az két különböző hívás. Döntse el, hogy melyik a szimpatikus. Mind a kettő működik. Az esetek többségében urbanizált világunkban a számítógép előtt dőlnek el a dolgok, nagyon sokan ott dolgozunk. Ha ebből egy kis menekvést szeretne az ember, akkor első körben a jógát javasolnám. Kezdésnek gerincjóga vagy hatha, aztán ha már megvan a megfelelő testtudata (amit akár már elnyerhetett tánc, pilates, vagy egyéb hasonló mozgásformák által is), akkor jöhet az ashtanga. Nagyon javaslom, hogy legyen egy odafigyelő oktatója, akit jól válasszon meg. Aki a jóga felé fordul, az előtt egy poztív szemléletű világ nyílik meg szépen lassan, ami remélhetőleg nagyon sok problémáját is meg fogja oldani.

Manhattan Bridge