Miért éppen Ibiza, avagy hogyan éld túl a szigetet vega jógiként úgy, hogy nem szívsz fel egy csík kokaint sem és a Pacha Club-ot jó messzire elkerülöd - Formentera 2.

Ahogy már korábban írtam, azért kérdéses volt, hogy miért is indulok Ibizára, viszont egy dologban biztos voltam miközben elkezdtem feltérképezni a google-n a szigetet: Formentera-t látnom kell! Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de nálam ez úgy működik, hogy elkezdek nézegetni képeket egy-egy városról, épületekről, aztán rákeresek a zöld területekre, parkokra, partokra. Ha szerencsém van még a felhőkről is találok jó sok képet és egyszer csak történik egy pillanat, amikor tudom: ez az, ide el kell mennem! Hív, húz. Dolog van ott. Hát így kerültem Formentera-ra is. A sziget érdekessége az, hogy csak Ibizáról közelíthető meg, egy csendes, békés, a külvilágtól elzárt terület ez. Illetve még közvetlenül Formentera előtt van egy egészen pici szigetecske, amin nincsenek se étteremek, büfék, árusok, csak a fehér homok és a tenger. Itt is érdemes picit elidőzni, mert varázslatos hangulata van.
Hogy körülbelül el tudjátok képzelni tényleg mennyire szuper a hely, ahhoz érdemes megnézni az ingatlanárakat. A 3-5 szobás hófehérre festett, általában bútorozott, és medencés házak 1-1,5 millió eurótól kezdődnek és 5-6 millió az átlagár. Szóval eurótól. Értitek. Ide a lottó 5-ös édeskevés lesz... És ez még csak nem is a világ legdrágább szigete. Sőt! Ilyenkor azért mélyen el lehet merengeni a pénz valódi értékén és azon, hogy itt Magyarországon mi számít soknak vagy kevésnek. Mi az az összeg, amitől már valaki menőnek érzi magát itthon. Világviszonylatban mondjuk sokra nem menne vele, kivéve, ha kicsit népszerűtlenebb országok felé tekintene: "egyhavi magyar minimálbérből Azerbajdzsánban 35 orvos havi fizetése jön ki…"
Szóval az idelátogatók többsége is egy egészen más közeget jelenít meg. Egyrészt az átlagéletkor kb  +20  évvel több, mint Ibizán, szép számmal akadnak családosok, a parton minden 2. napozó kezében egy lexikon méretű könyv van, és nagyon könnyedén ismerkednek. Meztelenkedőknek jó hír lehet, hogy a legtöbb strand naturista. De ha még sem szereted a tömegben mások lógóit nézegetni, akkor egy keveset sétálva úgy is találsz egy olyan öblöt, ahol ledobhatod a fürdőruhád. És érdemes is sétálni, mert az sajnos még itt is alapszabály, hogy azokon a helyeken, amiket nagyon tolnak az aktuális utazós blogok, ott azért nem a legtisztább a part és a víz.
Ha pedig szeretnétek megillatolni a szigetet, Kurkdjian Aqua Vitae parfümjét keressétek (itthon a Neroliban kapható), mert azt pont egy formenterai motorozás ihlette.
Éttermek közül mi a Can Carlitos-t próbaltuk, ami közvetlenül a kikőtötől jobbra fekszik, a terasza konkrétan már a homokos partba nyúlik, ami pont elég indok arra, hogy ott ebédelj. Már ha tudsz. Persze eszünkbe se jutott foglalni, de valami olyan óriás szerencsénk volt, hogy maradt még egy asztaluk aznap. Nyitásra érkeztünk, és valóban, fél óra-óra múlva elkezdett megtelni a hely. Az étterem egyébként a szintén formentera-i Can Carlos kistesója. Étlapja nem igazán kedvez a vegáknak, de azért lehet mit enni. Közben pedig ott a csodás hangulat, a tenger látványa és az asztalok között, ide-oda lebegő mezítlábas étteremtulaj, aki láthatóan mindenkire odafigyel. Miközben nézem őt eszembejut milyen is lehet itt élni, itt lélegezni 0-24-ig, hétfőtől vasárnapig, januártól decemberig. Valahogy abban a pillanatban ez tűnik olyan "igazi szabadságnak". Aztán meg az, amikor átsétálok a Duna felett bámulva a felhőket, tudva, itthon is lehet tökételetesen szabadnak lenni.